A korpásodás a hajas fejbőrt érintő leggyakoribb problémák közé tartozik. A korpa tulajdonképpen nem más, mint a fejbőrről normálisan leváló és összetapadó hámsejtek összessége, mennyisége egyénenként különböző. Láthatjuk önállóan, egészséges faggyútermelés mellett, de társulhat a bőr túlzott zsírosodásával is. Erős stressz ismerten fokozza a korpásodást.

Amennyiben izoláltan jelentkezik a korpa, a hajból könnyebb eltávolítani, mert a hajszálak közül viszonylag könnyen kiesik – ez az ún. „száraz” korpa. Ilyen esetben általában a fejbőr is fénylő, száraz küllemű.

Ha azonban fokozott zsírosodással társul, a leváló szarulemezkék a faggyúval, valamint a levegőben lévő szennyeződésekkel összetapadva a hajszálakon és a fejbőrön is szinte bevonatot képeznek. A korpás fejbőr általában reakciómentes, viszketés csak gyulladás esetén kíséri.

Mi lehet a korpásodás kiváltója?

A korpás fejbőrön nagy százalékban kimutatható egy gomba, az ún. Malassezia furfur, melynek kóroki szerepe még nem tisztázott. Előfordulhat, hogy a folyamat kiváltásáért közvetlenül felelős, de lehetséges, hogy csak résztvevője a korpásodás folyamatának, az azonban bizonyos, hogy korpásodás esetén a jelenlévő gombák száma megszaporodik, s az is, hogy a gombák számának csökkenése esetén a korpásodás is csökken.

Ezt a hatást figyelhetjük meg a korpásodásra ható, gombaellenes hatóanyagot (ketakonazol, piroctone olamine) tartalmazó samponokban, valamint hasonló hatással rendelkeznek a pikkelysömör kezelésére használatos kátrány-cink hatóanyagú samponok és oldatok.

Sajnos, végleges eredményt ezek sem tudnak biztosítani, ugyanis a kezelés abbahagyása esetén a korpa bizonyos időn belül (egyénenként változó) újra képződik.

Gyakran előfordul az is, hogy a bevált sampon idővel hatástalannak bizonyul: ilyenkor újabb készítményhez kell fordulnunk, mígnem az is elveszíti hatékonyságát. Szerencsére azonban a legtöbb esetben ilyenkor elegendő visszatérni az az előzőleg használt szerhez, mert az ismét eltünteti a korpát.